Békésen sokan ismerik a mindig mosolygó, kedves óvónénit, Bagolyné Szűcs Andreát. Hivatásából adódóan, Andi óvónéni nap, mint nap betéved a mesék birodalmába, ám nem éri be a mások tollából íródott történetekkel, maga is új meséket sző. Szervezői és rendezői készségének köszönhetően művei gyakorta életre kelnek a színpadon is. Hamarosan, a XXXVIII. BÉTAZEN keretében, 2014. június 22-én, kicsik, nagyok örömére megtekinthető lesz a legújabb műve, a Zenebohócparádé.
Emlékszik-e, hogy mikor és milyen élmény hatására írta meg az első meséjét? Mi volt a címe?
Mesét írni nagy öröm, mert ott a kicsi, gyenge is győzhet, a jó mindig elnyeri méltó jutalmát és semmi sem lehetetlen. Én nagyon régóta, gyerekkorom óta írogatok meséket. Sajnos a legelső címére már nem emlékszem.
Először hogyan született meg az a gondolata, hogy belevág egy mesedarabjának színpadra állításába? Kiket sikerült maga mellé állítania a bemutató létrejöttéhez?
Valószínűleg soha nem írtam volna színpadi darabokat, ha nem lelkesítettek volna mindazok, akik aztán részt vettek a mesék színpadra állításában. Az élőzenés mesedarabjaink azért születtek meg, mert Békésen sok olyan ember van, aki szívesen részt vesz nagy közös célok megvalósításában, szívesen ajándékozza oda a gyerekeknek, amit tud. Egy cél lebegett a szemünk előtt: a békési gyerekeknek igazi értéket átnyújtani a zenei napok alkalmából ezekkel az előadásokkal: üzenetet közvetítő mesével, élőben játszott muzsikával – „csak tiszta forrásból” -, gyönyörű díszletekkel, bábokkal, felejthetetlen bábelőadással.
Nagyon sokan segítettek: a Nefelejcs Egyesület ügyes kezű tagjai készítették el a bábokat, Horváth Hajnalka festőművésznő készítette a díszleteket, illusztrációkat, az Alapfokú Művészeti Iskola pedagógusai és növendékei játszották élőben a mesékhez a zenét és a Fürkész Központi Óvoda óvodapedagógusai adták elő a színpadra álmodott mesét. A második előadást a Belencéres néptáncegyüttes tagjai is színesítették a táncukkal. Ezen kívül nagyon sokan segítettek még, a hatalmas paravánok elkészítésével, varrással, szállítással, kivetítéssel, hangosítással, mindenkit felsorolni már nem is tudok. Nekik is köszönöm így utólag is, hogy hozzájárultak a mesék sikeréhez.
Azóta hány sikeres bemutatót tudhat maga mögött? Melyik volt közülük a legemlékezetesebb?
Két meseelőadásunk valósult meg, az első a Léghajó, melyben az életre kelt rongybabák segítettek Jankának visszajutni a nagyszülei padlására egy kalandos utazás során, a másik pedig az Aranyvirág, amiben egy gonosz kis boszorkány jött rá sok szeretet hatására, hogy másokkal jót tenni sokkal jobb érzés, mint ártani. Számomra mind a két mese egyformán kedves.
Napjainkban már zajlanak a „Zenebohócparádé” próbái, mit tudhatunk meg röviden a történetéből?
Ez az előadás Békés Város Ifjúsági Fúvószenekarának a gyermekkoncertje lesz, a teljes zenei anyagot élőben ők játsszák majd, ők kísérik a fellépőket is. Olyan muzsikát válogattunk össze, ami ennek a korosztálynak íródott, könnyed, játékos, ismert. De a zenén túl nagyon fontos az is, hogy a történet is látványos legyen és örömet szerezzen a gyerekeknek, legyen benne sok derű, vidámság, tánc. Kis zenebohóc tanulókról szól a mese, akik szeretnének megismerni minden olyan helyet a környezetükben, ahol nélkülözhetetlen a zene. Ellátogatnak majd egy énekkar próbájára, bábszínházba, mazsorettekhez, táncosokhoz, sőt még a moziba is. De ennél többet nem árulok el.
Ezúttal kikkel, milyen csoportokkal dolgozik együtt?
Közreműködnek a Dr Hepp Ferenc Általános Iskola mazsorettjei, a Fregolina társastáncklub ifjú táncosai, a Szegedi Kis István Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium kiskórusa (1-4. osztály) a Fürkész Központi Óvoda óvónői és a Meskete Színház tagjai.
Kinek a figyelmébe ajánlja jó szívvel a megtekintését?
Nem csak a gyerekeknek ajánlom, hogy eljöjjenek, hanem mindenkinek, aki szereti a mesék varázslatos világát, a fúvós zenét, a táncot, a vidám darabokat. Sok szeretettel várunk mindenkit a szervezők és a darab résztvevőinek nevében.
Köszönöm az interjút!